Hopp, ugorjunk fürge szánra, menjünk a hegyekre fel. Csillog az ezüst barázda, villog a havas lepel, friss, fehér hó hull a tájon, cseng a csengő, s mint egy álom lép eléd sok ó csuda, régi várú Ó-Buda.   Rántsd meg a vén csengetyűt, jó szivet lelsz mindenütt, orrán…

Óbudai gyereknek születtem Szeretem e helyet, mert felnevelt A Duna csendbe folydogál Partján részeg botorkál Reggel a villamos begurul a térre Le száll róla a szemem fénye Ó de milyen nagy kár Mikor átverni megpróbál Délután én is lemegyek a parta Csendes fény süt a sörös…