Bementem a kórházba, majd kijöttem a kórházból.
Volt, aki elhunyt ott tartózkodásom idején, volt, aki esélyt kapott a változtatásra.
Voltam én már ott korábban.
Akkor egy lábait vesztett cukorbeteggel néztük az ablakból az utca forgalmát. Megjegyezte, hogy korábban egy nap 27 Trabantot számolt meg, amelyek elhaladtak az utcán, de most már csak hármat.
Mindez évtizede volt.
Manapság persze már egyetlen Trabant se húz el az úton.
- Viszont a közeli fán egy barna mókus mozgását figyelhettem sokáig, mígnem eltűnt a szemem elől. - Másik felfedezésem a negyedik emelet magasságából kitekintve a sok kilométerre levő városligeti léggömb feltűnése. Ráértem hosszan szemlélni az érdekes látványt. A léggömb piros-fehér csíkos, és amennyire emlékszem, Szinyei Merse Pál álmodta egy ligetet ábrázoló festményére a csupán a fantáziájában létező léggömböt. Íme, megvalósították, mint a Sixtus-kápolna Michelangelo által festett képén lévő alabárdos katonák ruházatát, fegyverzetét a svájci gárda viseleteként.
Kedves színfoltja lett a városnak. Eredetibb, mint a sok helyütt felépített óriáskerék.
- Különlegesen szép volt talán a 10.-i napfelkelte. Isten üzent vele. Több felvételt készítettem róla a mobillal, s ha majd hajlandó a számítógép befogadni az újabb fotókat, megmutatom, milyen élményben volt részem.  
- Kicsit szerényebb téma, a hajnal képe füstölő kéményekkel, háztetőkkel. 
- Fotóztam, amit csak érdemesnek találtam rá. Pl. a menekülési útvonalat. (Már korábban is megtettem kórházi tartózkodásom idején.) De hát újra jól kifejezte abbeli vágyamat, hogy innen el, amilyen gyorsan csak lehet.
- Domi unokám szereti a humort. Megkérdeztem tőle, hogy szerinte mit jelent az, hogy beteghűtő, betegwc, betegszoba. Azt, hogy tatarozni kellene a szobát, megjavítani a hűtőt, a wc-t.
Jót nevetett a feliratokon.
Legyen itt most csak ennyi.
Ha nincs jobb dolgom, majd folytatom a benyomásaimat tükröző beszámolómat.