Kedves feleim az Úrban!
2006. február 13-án született meg első blogbejegyzésem Ajtófélfa címmel. Azon a napon, amikor egynapos jogosítványa birtokában fiam elkérte a kocsimat, hadd menjen át vele a barátjához. Elment, majd épségben hazahozta magát és a Coltot. Ekkor indult blogsorozatom éppen az ő biztatására. Azóta eltelt hét év, és elkészült az emmausz.freeblog.hu webnapló 2743 posztja. Azt hiszem, kevesen mondhatják el, hogy több naplóbejegyzést készítettek az idők során, mint ahány nap eltelt a két dátum között. Nagyon alapos indoka volt annak, ha nem írtam. Még a kórházban is folytattam a blogozást, melyet szeretteim vittek a gépbe. Nem mondhatja senki, hogy nem voltam hűséges a napi adagiumok, kis trakták közlésében.
Az utóbbi időkig zavartalanul jelentek meg posztjaim a freeblog.hu weboldalon. De csak az utóbbi időkig. Az utóbbi időkben viszont fennakadások mutatkoztak. Először a napi írások után kirakott fotóim miatt támadt helyproblémám, majd egy időszak teljes állománya tönkrement szerverhiba miatt. (A kommentek többé sose kerültek elő.) Ha valaki ránéz a freeblog.hu-ra, majd napokkal később újra ránéz, ugyanazokat a fotókat találja a címlapon. Én már hónapok óta látom, hogy nem működik a képszerkesztés. Olyan ez a lap, mintha lélegeztetőgépen volna. A motor járatja, de ha elakad a gépezet, nincs, aki lelket leheljen bele. Olyan ez a lap, mint az elárvult egészségügy. A kórházak fennállnak, és működnek, ahogy tehetik, de az orvosok egy része a jobb anyagiak reményében itt hagyta munkahelyét, itt a betegeket, itt az infrastruktúrát, csak az itt felszedett tudásanyagot vitte máshova sok marék rizsért.
Senki sem vádolhat tehát hűtlenséggel, hiszen lapukkant kinézete ellenére maradtam a freeblog oldalon ... eddig.
Mivel azonban napok óta elutasítja a korábbi posztjaimba korrekció miatt szándékolt belépésemet, egy mély lélegzetvétel, egy mély sóhaj után elhatároztam , hogy megszakítom a kapcsolatot a tárhelyemmel, és másutt próbálok szerencsét. Majd kiderül, hogy a blog.hu és én tetszünk-e egymásnak.
Ott hagytam abba az előző helyen blogom szövögetését, hogy új pápánk van. Két bejegyzésem született ez ügyben. Mindkettőben I. Ferencként írtam a nevét – fölöslegesen, merthogy a Ferenc név eleve arra utal, hogy még nem volt ilyen nevű pápa. Csakúgy, mint a nagy háborúnak, világháborúnak nevezett valami is sorszám nélküli volt a második vh. kitöretéséig. (Igen, nem kitört, hanem kitörték.) Nos, a freeblog nem engedte, hogy a javítás szándékával belenyúljak megírt posztjaimba. Azt viszont eltűrte, hogy kommentet írjak utolsó bejegyzésemhez, melyet ki fogok egészíteni új webhelyem megjelölését feltüntetve. Hátha valaki ennek alapján ér utol.
Nos, 2006 óta fiam kitűnően vezet, megjárta Tolnát és Baranyát. Magam pedig kitartóan blogolok. Ameddig ujjaim egyáltalán képesek végrehajtani agyam utasításait, addig szeretném folytatni. Ha lehet, zavartalan körülmények között. Hogy meddig, annak egyedül Isten a tudója.
Legutolsó hozzászólások