Visnyei Ilona már ismert nagyméretű rajzai, az absztrakt és konkrét határán billegnek és időnként sajátos vízióvá vállnak, ezt a jelleget erősítik most látható olaj-vászon képei is. A vonalhálók itt is megjelennek, de a festéket gallyak hordják a vászonra. Az üres vászon szinte felkarcolódik és láthatóvá lesznek színes erei, mint a boncoláskor.

Festményei nem egyszerű projekciók, hiszen fegyelmezi őket a méret és a precizitás, de elementáris erejét mégsem veszti el. Lendülete egyszerre expresszív és egyszerre japán. A hálózatok látszólag formát teremtenek és meg is szüntetik azt áttetszőségükkel. Az organikusság is látszólagos, nem tudni összetartja-e valami vagy bukás közben szétszedi az akarat, másképpen a kifejezés ereje.

Egyedisége nem csak a kortárs magyar művészetben feltűnő.