Megtiszteltetés számomra, hogy itt, néha írhatok Óbudával kapcsolatban! Köszönöm!

Ildsisy vagyok, több blog boldog tulajdonosa, szerzője. A legismertebb a http://kihasznalatlanul.blog.hu . Úgy kerültem ide most, mint az égből a villámcsapás. Igaz már kétszer felkért a kedves Óbuda blog, hogy bármikor írhatok posztot, mivel látta a tavalyi fotóim között, hogy óbudai képeim is vannak.

Mivel ritkán járok Óbudán, így nem is nagyon tudok sokmindent írni, de azért most mégis úgy döntöttem, elfogadom a meghívást!

Óbudáról régebben szinte semmit sem tudtam. Nem is jártam errefelé. Mint VII. kerületi gyermek, 23 éves koromig éltem ott, Budán max. a Gellérthegyre vittek szüleim, és csak Pesten jártunk el a Városligetbe stb. Semmit sem hallottam soha Óbudáról, az élet is teljesen elsodort a közeléből, -egy darabig.

Nyolc évvel ezelőtt, úgy adódott, hogy az új munkahelyem a Flórián téren, az áruházban volt. Egészen más szakmában, egészen más környezetben töltöttem el 5 évet.

Minden reggel a HÉVvel a Margit hídtól az Árpád hídig mentem, és onnan 5 évig gyalog a Flórián térig. Hóban, fagyban, esőben, nyárban, jégesőben (!!!) akartam mindig gyalogolni. Közben mindig járt-forgott a fejem mi mindent láthatok Óbudán, bár kicsit leszűkítve, mivel sietnem kellett dolgozni. Láttam, mikor az aluljárónál, a Flórián közelében, minden nap újjá festették a falakat, mert minden nap éjjel össze-vissza firkálták.

Láttam tavasszal zöldelni a fákat, útvonalam során, és mélyen szívtam be az óbudai levegőt.

Csodáltam a nagy lakótelepi házakat, mert Pesten csak öreg, alacsonyabb házakat láttam.

Az öt évem alatt, míg Óbudán dolgoztam, sok barátnőt, ismerőst szereztem. Legyen az kis boltosok a híd alatt, legyen az az áruházban az eladók, bármilyen boltból, akik óbudai lakosok.

Óbudai kolléganőm sokat mesélt egy hegyről, ahol szép házak vannak, erdő is, érdeklődve hallgattam ilyenkor.

Múltkor párommal Óbudára vágytunk. Menjünk, hiszen nem is ismerjük az utcáit, a házakat, a történetet róla. Akkor fotóztam azokat  a múltkori képeket. Bejárni nem jártuk be az egész Óbudát, mert elfáradtunk, de szeretnénk többet tudni róla, és látni, így majd hamarosan elindulunk ismét.

Sajnos 3 éve elkerültem a Flóriánból, de azzal egyetértek, hogy elavult ez a kis áruház. Elavult belül a rendszere, mindene, a légkondik, a mozgólépcsők, amelyek alattam szétnyíltak egyik évben, és majdnem ledarált...

Ott voltam aznap is bent, mikor a tűz eset volt. Lent álltunk a kolléganőimmel, mindenkivel, és a sírás fojtogatott bennünket, én elfordulva sírtam is, -hogy le ne égjen az áruház, mert nem tudok nélküle élni! Annyira jól éreztem ott magamat. Sokat kellett dolgoznom, de nálam a munka szerete volt a legfőbb dolog és a sok kedves vevő, akik nagyon szerettek, öt teljes évig!

Voltak izgalmak még, de azt most nem sorolnám. Hazafelé esténként a buszosokat szídtam, vagy a forgalmat a Lajos úton, hiszen 10-15 perces utat sokszor több, mint egy órás utazással tettem meg a Margit hídig. Legtöbb esetben nagyon fáradtan vagy gyalog indultam az Árpád hídig a HÉVig, vagy 1-es villamossal, ahol a villamosvezetők, mint egy megszállott őrült robogott azon az egy megállón végig...

A BKV sztrájkkor a Margit körúttól egész a Flóriánig GYALOG mentem be dolgozni, mert akartam. A Lajos úton a taxisokat, autósokat mind "leköröztem" a lábbusszal...

De ettől függetlenül megszerettem Óbudát. Három éve sokszor gondolok oda, nem csak a volt munkahelyemre...

Ritkán járok Óbudán, de egy-két hónapon belül látogatóba fogok arrafelé menni és kinyítom a szemem, kezemben a fényképezőgépem...