Óbudai élménybeszámoló a sajnos.hu oldaláról :)

Péntek este volt. November 14. Postára igyekezvén gurult alattam a francia technika a Kiskorona utcában. Balra véget nem érő panelház, előtte parkoló, jobbra iskolaudvar és előtte szintén egy sor, az útra merőleges parkoló. Teltház. Szinte. Iskola felőli oldalon három hellyel a vége előtt óriási üres pozíció. A sor végén, tehát a 2 foglalt hely után egy Opel Corsa áll, indexel balra. “Épp megy el a szakember” - gondoltam, irányjelző jobbra, pici üresben gurulás, aztán kényelmes forduló.

Állítom le az eszközt, miközben dudálnak. Kinézek, és látom, hogy a kifelé indexelő Corsának nyílt az ajtaja, és Dr Bubó fekete, rövid, Kaplár F Józsefes frizurával, szolíd szabású teszkós orkánmellényben, belebújós(sarkon pántos) melegítőnacóban gurult felém, nőnemű létezőre jellemző kondíciókkal. Ablakot leengedtem, mire megállt. Én figyeltem:
- Mit képzel, hogy csak így bepofátlankodik, amikor 10 perce be akarok állni ide?! - kérdezte.
- Dehát kifelé tetszik indexelni, Drága… - mondtam.
- Jójó, de nem látta a tolatólámpámat?! - jött a következő kérdés.
- Hát, nem… mert nem… - kezdtem volna, de már vágtatott vissza a járművéhez.
- Tessék várni, kiállok - szóltam utána.
- Nagyon helyes! - sivított vissza és beült.
 

Kitolattam. De kiváncsi voltam, hogy fog beállni, ha 10 perc alatt nem sikerült. Következő történt: 3 perc alatt vagy ötször felvillant a tolatólámpa, végül kövér egyes és elzúzott Bubó néni. Azt hiszem, Jancsó nem tudott volna ilyet rendezni.