Óbudán, a Szentendrei úton, Kaszásdűlőnél, a forgalom kellős közepén áll egy kicsi, egyszerű templom. Az épületet körbejárva a tömegén látszik, hogy már többször bővítették.

Az egyhajós, bejárati tornyos, félkör apszisos teret először egy oldalhajóval toldották meg, később új kereszthajót is kapott, kontyolt nyeregtetővel és a neoromán stílushoz igazodó félköríves, nagy ablakokkal.

A templom egyik oldalán a négysávos autóút, másikon a HÉV-megálló és még két sáv. Újabb szomszédai panelházak, a régebbiek pedig ipari épületek. A templomhoz fallal körülvett, gondosan ápolt kis kert tartozik, gyönyörű fákkal, falakra felkúszó borostyánnal. 

Az óbudai városfejlesztések miatt többször akarták már elbontani, volt olyan elképzelés is, hogy legalább száz méterrel "eltolják", hogy ne legyen útban a felüljáró és a bekötőutak kiépítésekor. 

A kis templom mégis itt áll. Azért áll itt, mert Bauer Jakab kőműves és kőfaragó 1811-ben a megáradt Dunában a vízben sodródó tárgyak között észrevett egy képet. Valahogy kihalászta, és nem hazavitte, hanem kitette a régi római vízvezeték egyik megmaradt kőpillérére. A "Mária-kő" kegyhellyé vált. Az eredeti képet, amely Lukas Cranach Innsbrucki Madonnájának ismeretlen festő által festett másolata, száz év után vitték át a kőről az időközben 1865-ben közadakozásból épített kápolnába. Nem sokkal később már rendszeresen miséztek itt, kedvelt zarándokhellyé vált, emiatt kellett bővíteni 1930-ban. Ekkor töltötték fel a környezetét is, és építették ki a kertet a templom körül. Plébánia címet is kapott, hivatalos neve ma Kövi Szűz Mária Plébánia és Egyházközség. 1985-ben került sor a második bővítésre, és most is minden vasárnap zsúfolásig tele van.

A kép vigyáz az őt őrző kis épületre.