Végre! Lejutottunk. Nem volt egyszerű...ez a cipészes dolog arra is áll, hogy aki közel lakik a Rómaihoz, az talán még ritkábban jut le a partra. De most tervezetten mentünk. Hekkelni vágytunk, meg a Nőkkel vízre szállni. Hekkesből mindig ugyanannál kötünk ki (ha csak nem a BPM-es bagázzsal eszünk, mert akkor irány az Evezős), egy szimpatikus kis bodegánál a sor vége felé.

Mi nők helyet foglalunk, a férfi vadászatra indul. Nézzük a bicikliseket, a korzózás közben bőrrákra gyúró izompacsirtákat és nőiket, a békés hétvégi családokat, a Dunában elázott kutyákat és kellő mértékben csapzott gazdáikat. Miközben nézzük a sokszínű tömeget, megérkezik a vadász, hegyezi füleit, hogy a bodega rejtekéből mikor hangzik fel az ő neve, néhány kisült hekk említése mellett. Aztán rikkan a családnév, fő ugrik.
Teljes cikk: http://mirelle.freeblog.hu/