Óbuda kertes részéből kaptuk ezt a kétségbeesett levelet, amit most szó szerint közlünk.
Várjuk a véleményüket

Pár évvel ezelőtt készítettek kertjükbe egy pici tavat.Az évek során ez a műtó valódi kicsi élőhellyé vált. Különleges tavirózsák virágoztak benne, nyílt a kolokán, a hídőr és az írisz, de volt benne "nádas" és sokféle hínár is. Mindenki nagyon élvezte benne a halak úszkálását, nézték hogyan szaporodnak a szitakötők. Odajártak a környék madarai inni, ezért télen léket tartottak. Olykor még vadkacsák is megjelentek, jól szétdúlva a kicsi tavat, de ezt ők különleges adománynak tekitették. El is nyerték a madárbarát kert címet.
A gyerekek nyáron ott hasaltak és bámulták a vízi világot, míg 3 évvel ezelőtt az egyik felkiáltott
- Nini, ebihal!
Valószínűleg egy madár lábán kerülhettek oda a békapeték. Attól fogva lesték, hogyan lesz belőlük béka. Élvezték a riadt csobbanásukat, ahogyan a napozásból beugrottak és ahogy a legyeket kapdossák egész nyáron.  Tőlük lesték a mellúszást hogyan is kell csinálni. Nagy örömükre szépen át is teleltek.
De jött a május és vele a szerelem. A békák elkezdtek zenélni, ami ilyenkor eltart pár hétig. Öket ez sem zavarta, hozzá tartozik a természethez.

Aztán megjött éjjel az első telefon, persze névtelenül. És azt jó sok követte, mindig éjjel, mindig névtelenül. Akkor levelet írtak a környék lakóinak,(miután nem tudták ki a telefonáló) türelmet kérve, meginvitálva a telefonálót egy pohár borra, beszéljék meg személyesen, mi is legyen. A telefonok csak jöttek, akkor már nappal is, egyre durvábbak. Az asszony nem birta, összefogdosta nagy nehezen a védett békákat és elvitte egy nagy tóba.

Most ismét május van, és úgy látszik béka még maradt és  szerelmesek, ezért ismét zenélnek. A telefonok meg jönnek éjje-nappal, borzalmas szöveggel.

Nem könnyű befogni a békát, bár próbálkoznak. Tömjék be a tavat? Félnek. Az örömből rémtörténet lett.

Várjuk a hozzászólásokat.