Véletlenül találtunk rá. Egy kánikulai nap után, sétáltunk a fülledt Ófaluban. Nézegettük a szebbnél szebb kis házakat, szórakoztattuk magunkat, milyen jó is lenne itt lakni és nem a panelban. Aztán bumm!

Ott volt előttünk teljes szépségében, csendjével, romantikájával, megfoghatatlan tündérségével. Ki gondolta volna, hogy ilyen is van? Tulajdonképpen bent a városban? Csak pár perces sétára? És olyan mintha egy arborétumban lennénk. A padok is ide valók színükkel, formájukkal, itt - ott elszórva, víz közelben. A pavilonok is kedvesek, hívogatóak. Még az sem érdekel, hogy a szokásos teg - ekkel szemben nincs ami megvédje. Igazi romantika.

És ahogy egyre inkább közeledünk a vízhez, hápogást hallunk. Kacsák úszkálnak, buknak le a mélybe, feneküket felfordítva, kitotyognak a partra, hátha találnak egy kis morzsát, vagy csak tollászkodhatnak egy rövid ideig. 

Elfogult lettem? Lehet. Mert, úgy ahogy van, levett a lábamról. Bár észre veszem a hibáit, hibákat, de reménykedem benne, hogy ez csak a mostani melegnek és kevés munkaerőnek tudható be, majd jövőre biztosan segítenek rajta a felkért kertészek. Nem akarom észre venni, hogy sok a nád, ráférne egy kis írtás (de inkább azt gondolom, majd télre kell, meg addig a kacsák is elbújhatnak, no meg a gőték is jól megférnek ott valahol legbelül), nem akarom észre venni a szemetet (bár nagy részük - végre az emberek jobbak lettek? - a kukákban van, igaz, nincs bennük zsák, és majdhogynem kifolynak).

Nem akarom észre venni, hogy a tavak közti átfolyó bizony tele van földdel, vagy piszokkal, lehullott levelekkel, és még talán az a rengeteg gyerek sem zavar aki - bár pecázni tilos - lógat valami botfélét a vízbe. Még az se szomorít el, hogy magasfeszültségű oszlop van a közepén.

Ez tényleg egy gyöngyszem. Lelkemnek, lelkünknek, tényleg pihenés a panelból kilépve, és a kevésbé szerencsésebb emberek is élvezhetik nem messze a lakásuktól a természet csendjét, a nyugalmat. El is határoztam, hogy jövőre mire megszületik lányunk, gyakran leszünk itt, hiszen épp elkezd totyogni, érezheti a füvet a meztelen talpa alatt és tanítgathatom a természet szeretetére, értékeink, kincseink megőrzésére. Remélem nem vagyok vele egyedül, és más is így gondolkodik.

Tartsuk meg magunknak, tartsuk meg a jövőnek. A kerületnek, a gőtéknek és a kacsáknak! Szorítunk Önkormányzat, hogy sikerüljön. És ha nem megy a szűkös keretek miatt, azt hiszem csak egy jó kampány, és sokan megmozdulnak egy "Tündérkertért"!

Megközelítés: Mező és a Hegyláb uta között
További felfedező utak a III. kerületben: obuda.hu
A rehabilitáció: hik.hu