Óbudán, Krúdy Gyula egyik kedvenc vendéglőjétől, a Vörös postakocsitól néhány lépésre, nem kerülheti el a szemet az esernyős szoborcsoport a várakozó, didergős lányokkal. A terecskéről nyíló utca végében található egy ház, a Varga Imre Galéria, amelynek szobáiban és udvarán szobrok, tervek, sorozatok állnak.

Óbuda főterén áll az esernyősök szoborcsoportja. Ha jól tudom, nem ez az egyetlen ebből a munkájából.

– Kiállítottam Párizsban, de van még a németországi Sindelfingenben, egy másik meg Siófokon. Párizsban egy Bartók-emlékművemet állítottuk fel, és az akkori nagykövet végigvezetett azon az utcán is, ahol a prostituáltak működtek. Azt gondolta, hogy egy Magyarországról jött, Párizs után nosztalgiázónak ez amolyan érdekesség. Mondhatom, szinte sírva fakadtam.

Ahogy a havas esőben megláttam azokat a szerencsétlen lánygyerekeket egy szál neccharisnyában a kapu alatt várakozni, a vadidegen kuncsaftra, szörnyen szégyelltem magam. Aztán mikor hazajöttem, elkészítettem ezt a négy prostituált figurát, akik a hónuk alatt kistáskával állnak az esőben, a kuncsaftra várva.

Az első figura francia, a baloldali magyar, van egy angol és egy német. Előzetesen egyeztettem a Budapest Galériával, de aztán a tanácselnök közölte, hogy Magyarországon nem csinálunk kurváknak emlékművet. Megmagyaráztam neki, hogy ezen a környéken lakott és töltötte idejét Krúdy Gyula, és ő bizony írt a kurvákról néhány novellát.

Forrás: http://umsz.manna.ro/ (Témák alkotó felvállalója: Varga Imre magyarországi szobrászművész az igazmondással közelít a művészet felé)