Közismert az a vélekedés, hogy a bor összehoz és integrál. Mondhatnók azt is, hogy a bor ápol és eltakar. Főleg, ha egy kicsivel többet kóstolunk. Kis hazánkat a Jóisten igen jókedvében teremtette. Az országot megáldotta a szőlőkiművelésére termékeny talajjal. Bár sajna vótak azé’ ennek árnyoldalai is, ami elsősorban az emberi gyarlóságnak volt betudható. Igen böcsületes dolog az, hogy az elmúlt negyven év tablettás, agyoncukrozott, latorvizelettel erjesztett KGST kompatibilis borkészítés agyréme után egy nagy minőségi termelésre való visszatérés követte hazánk borkészítő magisztereit.

   



Magyarországon szerintem két ember létezik: az, aki imádja a jó minőségű bort; és az, aki imádni fogja. Egy borfaluhoz kell egy jó recept. Először is vegyünk alapul egy borszerető embert, jóbaráti kapcsolatok kiépítését ismert borászokkal, utána egy jó gondolatot, nevezetesen mi lenne, ha bormustrát szerveznénk, végül egy kis tőkét. Üdvözlendő az is, hogy hazánkban gombamód szaporodnak a kisebb-nagyobb borfesztiválok, bormustrák és borfaluk. Ezek közé tartózik az idén másodszor, és remélhetőleg nem utoljára, életre hívott óbudai Borfalu. Az ilyen együttlétek pedig nagyon sokban hozzájárulnak a magyarországi kulturált borfogyasztás megerősödéséhez, és valljuk be, erre is nagyon nagy szükség van.

  A borfalun gyakorlatilag az összes honi borvidék java képviseltette magát Villánytól, Tokaj-Hegyaljáig. Persze nem lehetett minden tétel végig kóstolni, mert akkor most nem erről írhatnók. Így szemezgetésként néhány pincészet borairól lehet benyomásokat tenni.

  A tállyai Palota borház eleddig nem az ismertebb hegyaljai pincészetek közé tartozott. Ennek ellenére valóságos kincsesbánya. A pincészetet balatonboglári illetőségű borász, Benza György fémjelzi. A 28 hektáron a tállyai Palota dűlőben gazdálkodó hegyaljai pincészetnek a 2006 és 2007 hozta meg a nagy áttörést. A bordeauxi-i Challenge International du vin 2006-ban 2003-as félszáraz Tokaji Hárslevelűjét aranyéremmel díjazta, míg 2007-ben a 2004-es Tokaji Hárslevelűt, valamint a 2003-as száraz Tokaji Furmintot a párizsi Vinalies International ezüstérmekkel honorálta. Bár a hárslevelű kóstolására alkalom nem nyílt, de a 2003-as Furmintra igen. A furmint az a szőlőfajta, amelynek világhírét Tokaj-Hegyalja köszönheti. A furmint furmányos, testes, tüzes bort ad, bár ez nem úgy furmint a fogorvos. Palotáéknál tiszta színű, kellemes savú bort ad, illata szokványos furmint jegyeket adja citrusokkal birssel, kajszival, egy kis kenyérhéjjal megtoldva. Ízében pedig ott van az a jó ásványosság, mely a mádi és tállyai borokra minidig is olyan jellemző volt. Hát igen, a vulkáni eredet csodákra képes. Lecsengése közepesen hosszú, ez a bor most van a csúcson: most kell meginni behűtve egy jó barátnővel csevegve.

  Palotáék 2002-es 6 puttonyos aszúja sok reménységre ad okot. Szép egészséges borostyánsárga színével. Persze ez a szép borostyánsárgaság egyáltalán nincs köszönő viszonyban az Indul bakterház tésasszonyának (más néven büdös banyájának) szép sárga színével. Illatában és ízében is tökéletesen megnyerő bor. Jól kivehetők a nemes penészre utaló citrusos jegyek, valamint az aszalt kajszi és a szilva. Savai kissé érdes benyomást tesznek a kóstolóra. Lecsengése hosszú. Nagyon jó bor, de még várjunk vele egy picit, had érjen még.

  Dúzsi Tamás több borásszal együtt a szekszárdi (szegzárdi) borvidék egyik meghatározó ikonja. A sióagárdi leányvári dűlőből származó kékfrankos rozéborai a világ legjobbjai közé tartoznak, és nem hiába nevezik őt itthon rozékirálynak, bár ezt a megnevezést a mester nem igazán szereti. De nem mehetünk el zászlósbora a 2002-es a Szegzárdi Cabernet Franc Görögszó mellett sem. E bor csak úgy dúskál a gyümölcsösségében, tanninjaiban pedig jól kivehető visszafogottság érzékelhető. Leányvár kékfrankosai is mindig hozzák a magas színvonalat. Gyümölcsössége illatában és ízében megragadó. Igazi savhangsúlyos bor, közepes lecsengéssel. Egy kissé még fiatal, de előtte áll még a jövő.

  Persze terjedelmi okokból nem térhetünk rá más a borfalun jelenlévő borászatok nagyboraira. Ha borfalut velősen kívánjuk minősíteni, csak annyit mondhatunk nagyon jó volt és igazán családias. Jó vóna, ha közeljövőben is folytatása lenne.